Vasárnapi Ujság Blog

Fáy András emlékére 

Mire e lapok világgá mennek, Zemplénmegyének egy félreeső kis falujában diszes közönség gyűl össze az irodalom és közélet jeleseiből, hogy emléktáblával jelölje meg nemzetünk e században egyik leghasznosabb tevékenységű emberének szülőházát. Valóban korunkat sok mindenről lehet vádolni; de azt javára kell írnunk, hogy az elhunyt nagyok emlékét tiszteletben tartja. Szobraikkal diszíti a köztereket, emléket állít sírjaikra, megjelöli szülő- és lakóházaikat, fölsegéli árváikat, szóval minden eszközt megragad, hogy a közhálát kifejezhesse. Nem szükséges fejtegetnünk, mily lelkesítőleg hat egy-egy ilyen emlék az utókorra; […]

Fáy András 1786. május 30-án született a Gálszécs mellett fekvő Kohányban, ősrégi nemesi családból, melynek tagjai már a tatárjáráskor kitüntették magukat. A ház melyben született korán lett tisztelet tárgyává, s viszont Fáy mindenkor kegyelettel gondolt Zemplénmegyére, mert ennek kebelén töltötte gyermek- s ifjukora legszebb napjait. Iskoláit egy-két megszakítással, mindőn Pozsonyban német szót tanult, mind Sáros-patakon végezte, s különösen kedves tanítványa volt a híres jogtudós Kövynek, s egy ízben alispánja a jogtanulók közt alakult Pánczé-vármegyének. Közszolgálatot csak atyja kedveért vállalt s így lett 1810-1818-ig alszolgabírája Pestmegyének. S ez a szolgálat jó iskola volt Fáyra; itt tájékoztatta magát a közviszonyok felől s itt szerezte a gazdag élet- és emberismeretet, melyet későbbi pályáján annyi eredménynye tudott felhasználni. Lemondván hivataláról, egy ideig gazdálkodott, majd Pestre költözött, s egész halálig az irodalomnak és közéletnek szentelte idejét. [..]

--------------------------------------------------------------------------------------

 Régi képek a Ludovikáról

Ma egy nem rendhagyó poszttal szeretnénk kedveskedni olvasóinknak. Történész-könyvtáros kollégánk egy könyvtártörténeti ismertetés összeállítása közben talált rá ezekre az érdekes képekre a Ludovika épületegyüttesről, melyben ma a Magyar Természettudományi Múzeum foglal helyet. Reméljük az elkészült írást is, vagy egy részletét közzé tehetjük itt.

Ludovika

--------------------------------------------------------------------------------------

Május 23. 

1859

Burma új fővárosában buddhista szertartással felavatják a királyi palotát, a Mandalay Palace-t. A székhelyet a buddhizmus 2400. évfordulóján, 1857-ben alapította Mindon (1853-1878), az utolsó előtti burmai uralkodó. Bár Mandalay 1885-ös brit uralom alá kerülése után elvesztette fővárosi rangját, ma is Felső-Burma gazdasági és kulturális központjának számít.    

1915.

Olaszország az egy hónappal korábbi londoni titkos szerződés alapján az antant oldalán lép be az I. világháborúba. Hadüzenete fejében Itália ígéretet kap jelentős oszrák-magyar területek (pl. Dél-Tirol, Isztriai-félsziget, Észak-Dalmácia) elnyerésére; ezek egy részét azonban végül szövetségese, a későbbi Jugoszlávia nyerte el.

Védekezés a telszés ellen.

A szinházvezetés modern művészetének, ha nem is a legnagyobb, de mindenesetre a legsajátságosabb problémája: a tetszés ellen való védekezés, tehát egy eljárás, amely látszólag a legmerevebb ellentétben van a színházi produkczió eredendő czéljával: a nem tetszés ellen való védekezéssel. A tetszés ellen való védekezés nem is arra irányul, hogy a közönségnek ne tessék az, a mit lát vagy hall. Ha ez lenne a czél, ezt nagyon könnyen el lehetne érni, csak rósz darabokat kell roszul előadni. A föladat azonban nem a tetszés megfojtása, hanem a megnyilatkozásainak stílusossá formálása. Ez a törekvés régebben, egy érdesebb és erősebb idegű korban teljesen ismeretlen volt és a mi életre hivta, az egyrészt a színészetnek, mint művészetnek emelkedettebb, eszményibb kultusza, másrészt a közönség meggyöngült, hamarább izguló idegeinek a védelme. E kettős feladat szerint a tetszés, vagyis a közönség beavatkozása ellen való védekezés iránya is kétféle. Az egyik megállapíthatólag német eredetű és abból az imádatból sarjadzott ki, a mely Wagner Rikárdot félisteni magasságba emelte és munkáit megnyilatkozásoka gyanánt fogadja, a melyeknek a hatása se lehet a tetszés profánus formái szerint való. Egész csomó rendezői intézkedés született meg a végből, hogy a tetszés megnyilatkozása az áhítat formáit öltse magára és az előadó, a színész, az énekes minél kisebb vámot szedhessen a hatásból, mely az alkotót illeti. Ez a kissé tüntetőén önzetlen és nem minden szenvelgés nélkül eszményi irányzat hódított azokban a német színházakban is, a melyek nem adnak ugyan Wagner-operákat, de szeretnek — előkelők lenni. Sőt vannak most már színházak Németországon kívül is, a melyekben a színészek fölvonások végén a függöny előtt meg nem jelenhetnek, sőt a színlapon lévő figyelmeztetés arra kéri a közönséget, hogy a tetszés zajos nyilvánításától tartózkodjék. — A tetszés ellen való védekezés másik iránya már nem ilyen előkelő erkölcstí és nem is a tetszés, hanem ennek a meghamisítása, a hivatalos tapsolok, a klakk ádáz és kiméletlen működése ellen irányul, az ellen a vad tenyér-munka ellen, a mely a közönségnél még jobban bántja és boszantja a színészek közül — a többieket. Ezeknek a jótenyerű legényeknek a meg rendszabályozására most a mi Operaházunk igazgatója is adott ki egy rendeletet, eltiltván a galérián a kelleténél tartósabb, zajosabb és észrevehetően nem a tiszta műélvezet forrásából fakadt elragadtatást és lelkesedést. A törekvés helyes, de ha nem lenne is meg a várt eredménye, még mindig kellemesebb, mint ha — túlságosan is sikerülne. Mert mégis csak jobb, ha a színházban többet tapsolnak, mint ha kevesebbet tapsolnak a kelleténél.  

--------------------------------------------------------------------------------------

Pesti képek.

A Batthyány-sziget.

Pestnek egyetlen kirándulási helye a városliget. A mi még ezenfelül volna, az Orczy-kert, abban invalidusok, beteg katonák tanyáznak, a többi pedig, mint Rákos, Palota, Gödöllő, azok már sokkal mesz-szebb feküsznek, semhogy Pesthez tartozóknak tekintethessenek.

A városliget tehát, az a kis zöld telep, mely Pest száraz épület halmaza és a Bakos-mező aszú síkja között terül, az egyetlen üdülő hely, hova a tikkasztó melegtől még menekülni lehet. Azonban ez is csak májusban, mert a többi hónapokban már a kocsizok és lovagolók által fölvert por vastagon belepi a fák leveleit, s nem mondhatjuk többé: „menjünk ki a zöldbe", legfeljebb azt mondhatjuk: menjünk ki a fakóba!

A városligetnek egyik legkedvesebb helye a Batthyány-család által ajándékozott sziget, melyet még ma is sokan drót-szigetnek neveznek. Egy kis kerek föld az a ligeti tó közepén, mintegy folytatása a pávaszigetnek. Gyönyörű kilátás terül ennek déli részéről, a messze terülő, fákkal szegélyezett tó felett, melyen sajkák, csónakok, sandolinok tarka csoportja eviczkél, el egészen a távol kékes ködében úszó budai hegyekig.

E kis sziget szokott lenni a legnépesebb pontja a ligetnek. Megfordul azon mindenki, aki a városerdőbe kirándul, elegáns öltözetű uri hölgyek, szemüveges dandyk, nyalka jogászok, jókedvű mesterlegények, — egy szóval Pest népességeinek minden, de minden osztálya tarka csoportokban képviselve van azon.

A sziget közepén kioszk van felállítva, melyben mindennemű hűsítők, kávéházi italok, hideg étkek várnak az üdülni váró közönségre. Képünk e csoportokból közöl egy részletet. Két nő és egy gavallér ül egy kerek asztal mellett s a borotvált arczu pinczér ritka művészettel egyensulyoztatja fölöttük a megrendelt husitokét. A liget vándor-kertecskéi, a virágárus leányok egyike nyájas mosolylyal kínálja virágcsokrait mellettük. A háttérben a süni vendégsereg körvonalai s a zenekar láthatók, mely utóbbinak számára ízletes emelvény van felállítva.

A környöskörül elterülő tó vize hűsitőleg hat a levegőre, ugy hogy a legforróbb nyári délután is üde szellőt érzesz lengeni arczod körül a fák árnyékában.

Vidéki atyámfia, ha Pestet meglátogatod, a városligetet s abban a Batthyány-szigetet, melyre ízletesen épült fahid vezet, meglátogatni el ne mulaszd. 

--------------------------------------------------------------------------------------

1862.

A pueblai csatában Benito Juárez mexikói köztársasági erői Ignacio Zaragoza tábornok vezetésével visszaverik a várost elfoglalni próbáló, túlerőben lévő francia inváziós csapatokat. Bár az intervenció csak 1867-ben szenvedett végső vereséget, az esemény Cinco de Mayo néven máig nagy ünnep, elsősorban az Egyesült Államokban élő mexikói közösségben. 

1908.

Bornemouthban elhunyt Duka Tivadar katonaorvos Kőrösi Csoma Sándor hagyatékának feldolgozója. (1825-ben Dukafalván született.) 1848/49-ben Görgei parancsőrtiszje, majd az indiai brit seregben szolgált. Összegyűjtötte Csoma írásait, munkáját nyugdíjas évei alatt fejezte be. Több ezer tárgyas kelet-indiai gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.