Fáy András emlékére
Mire e lapok világgá mennek, Zemplénmegyének egy félreeső kis falujában diszes közönség gyűl össze az irodalom és közélet jeleseiből, hogy emléktáblával jelölje meg nemzetünk e században egyik leghasznosabb tevékenységű emberének szülőházát. Valóban korunkat sok mindenről lehet vádolni; de azt javára kell írnunk, hogy az elhunyt nagyok emlékét tiszteletben tartja. Szobraikkal diszíti a köztereket, emléket állít sírjaikra, megjelöli szülő- és lakóházaikat, fölsegéli árváikat, szóval minden eszközt megragad, hogy a közhálát kifejezhesse. Nem szükséges fejtegetnünk, mily lelkesítőleg hat egy-egy ilyen emlék az utókorra; […]
Fáy András 1786. május 30-án született a Gálszécs mellett fekvő Kohányban, ősrégi nemesi családból, melynek tagjai már a tatárjáráskor kitüntették magukat. A ház melyben született korán lett tisztelet tárgyává, s viszont Fáy mindenkor kegyelettel gondolt Zemplénmegyére, mert ennek kebelén töltötte gyermek- s ifjukora legszebb napjait. Iskoláit egy-két megszakítással, mindőn Pozsonyban német szót tanult, mind Sáros-patakon végezte, s különösen kedves tanítványa volt a híres jogtudós Kövynek, s egy ízben alispánja a jogtanulók közt alakult Pánczé-vármegyének. Közszolgálatot csak atyja kedveért vállalt s így lett 1810-1818-ig alszolgabírája Pestmegyének. S ez a szolgálat jó iskola volt Fáyra; itt tájékoztatta magát a közviszonyok felől s itt szerezte a gazdag élet- és emberismeretet, melyet későbbi pályáján annyi eredménynye tudott felhasználni. Lemondván hivataláról, egy ideig gazdálkodott, majd Pestre költözött, s egész halálig az irodalomnak és közéletnek szentelte idejét. [..]
--------------------------------------------------------------------------------------
Utolsó kommentek