Vasárnapi Ujság Blog

P. N.: Merész léghajós

Chevalier, a hires Nadar iskolájából kikerült léghajós a jövő hó közepén nagy légutat készül tenni az Atlanti-oczeán fölött, Amerikából Angliába. Az indulás New-Yorkból történik, hol Chevalier jelenleg tartózkodik, s a légi utazás a britt szigetek valamelyikének partján érne végett minden számitás szerint, ha ugyan Chevalier ki nem hagyott számításából egy szélrohamot, mely Spanyol-, Francziaország vagy Izland felé módosítja azon egyenes vonalt, melyben Londonba akar érkezni.

E merész vállalat a londoniakat — mindon angol vérük daczára is — roppant kiváncsiságra hangolja. A newyorkiak néhány év eiőtt már bizonyos Low „tanár" légi utja által rászedetve, most is azon meggyőződésben voltak kezdetben, hogy ujra valami iparlovag vállalatával van dolguk. Később azonban mégis több tudományos férfiu vette pártfogolása alá, mint Doremus tanár és Johnson, a Smithson-intézet rendes tanára. A vállalat becsületessége iránt tehát nem lehet semmi kétségünk, csakhogy ez még nem biztosit bennünket arról, hogy sikerét a viz el nem mossa.

A legujabb idők e bátor Icarusa Nadar mellett kitünőleg elsajátitá a fényképészet és léghajózás mesterségét.

Ugyancsak Nadar társaságában szállt egy hires légi utra az ,,Óriás"-on, 1864-ik évben, midőn a merész léghajózók d. u. 5 órakor Párisból indulva, másnap reggel 8 órakor már hannoveri talajon szálltak, illetőleg zuhantak a földre, mely zuhanásnak kéz és lábtörések lettek következménye.

Ki azonban a léghajózás borzasztó szépségeit egyszer már élvezte, egy törött kéz vagy láb fájdalmas emléke nem tartja vissza, hogy ujra ne kivánkozzék a szédítő magasságba, ha csak épen nem nagyon gyáva természetü; pedig hogy Chevalier nem az, több izben tett légi útja bizonyitja. Legmagasabb emelkedése állitólagosan 30,000 lábra történt, angol föld felett. Ez oly magasság, melyet még senki el nem ért s életveszély nélkül el sem is érhet. Midőn 14,000 láb magasságban volt, — mondja ő — a légzés már csak nehezen történhetett, a kibocsátott galambok csak alig repülhettek; 30,000 láb magasságban pedig minden tagján erős vérzés kezdődött, s ruhái mint tele ivódtak vérrel. Igy beszéli Chevalier maga, az egyedüli kezes e hir valódiságáról.

Chevalier egy uj találmányra, a „kiegyenlítőre" (compensator) nagy sulyt fektet. Léghajója, a „Remény," melylyel a nagy világtenger tájait átvitorlázhatni reméli, ily készülékkel van ellátva. A „kiegyenlitő" egy kisebb s a főgömb alatt álló tartalék-golyó, moly a főgömbből kiömlő, s bizonyos magasságban elvesz gázt magába vonja. Fouvielle, a „Le science en Ballon" szerzője, e kiegyenlítőre azt a megjegyzést teszi, hogy ennek szelepei kinyitása vagy bezárása által a léghajó emelkedését fokozni és azt tetszés szerint sülyeszteni lehet, egyik légáramlatból a másikba, mig azon irányu áramlatba nem  jut a hajó, melyre épen szüksége van. Az eddigi ide vonatkozó kísérletek azonban mégis siker nélkül maradtak.

Chevalier már többféle léggömböt készitett: madár-, hal-, szivar és henger-alakuakat, gépezettel és a nélkül. Az eredmény csak vagyonának csökkenése lett. A „Remény" gömb-, vagy inkább czitrom-alaku. Sokkal kisebb teriméjü, mint azon gömb, mely legközelebb Ashburnam-parkból emelkedett fel. Ez 30,000 köbláb gázt tartalmazott. Ennél már 3000 láb magasságban jelentékeny mennyiségü gáz ment veszendőbe. Mily valószinüség tehát, hogy a sokkal kevesebb tartalommal biró „Remény," a kiegyenlitő nélkül még két napig sem tarthatná magát felszinen, hanem a világtenger hullámai közt találná sirját. Ez ellen is azonban lehetőleg biztositani törekszik magát Chevalier az által, hogy hajójára léggel telt kis zacskócskákat alkalmaz, melyek vizbehullás esetén megóvják az elmerüléstől. A gömb ugyanis ez által uszó-állapotban tartatik a viz felett. Megtörténhetik — ugymond Chevalier — hogy a léghajó esőtől ázva, vagy nedves felhőkön keresztül hatolva, sok viz-anyagot vesznek a gömb szövetei s a kötelek, ugy annyira, hogy 2—3 száz fonttal nehezebb lesz a jármű. Ennek természetes következménye lesz, hogy a hajó a vizre száll le. Ha most a zsákocskák segiségével a gázzal telt gömb a viz szine felett lebegő állapotban tartatik, a bekövetkező száradás által a hajó ismét képes lesz emelkedésre. A léghajó kormányzását Chevalier lehetetlennek tartja. A légáramlatok szabad játékának van az kitéve feltétlenül. Mint fogja tehát eszközölni tervezett utazását Angliába?

Felelet: Chevalier több kisérlet után azon tapasztalatra jutott, miszerint 3000 és 10,000 láb

magasság közt mindig nyugatról, vagy északnyugatról jövő légáramlat ömlik kelet felé. Utazását is inkább e tapasztalásának megerősítésére tervezi, mint hirvágyból. A keresztül szárnyalandó 4000 angol mértföldnyi tér meg fogja kisérleni tapasztalásának igazságát.

Tiszta szivből kivánjuk, hogy meghozhassa hirét!

--------------------------------------------------------------------------------------

Június 27.

1876. 

Berlinben elhunyt az 1795-ben Delitzschben született Christian Gottfried Ehrenberg zoológus, mikrobiológus, összehasonlító anatómus, geológus, a mikropaleontológia atyja, a „baktérium” szó megalkotója. A Közel-Keleten és – Alexander v. Humboldttal – Szibériában és Közép-Ázsiában tett kutatóutat, közben a berlini egyetem orvosprofesszoraként működött.                                                   A korallok első tanulmányozója, a tengeri foszforencia okának megértője. Ő fedezte fel a megkövült mikroorganizmusokat és az ősi egysejtűekből álló kövületeket. Bizonyította a gombák spórás, ill. a penész- és kalapos gombák ivaros szaporodását. A "tökéletes szervezetről" szóló elméletét (minden állat teljes szervrendszerrel bír) Félix Dujardin (1802–1860) cáfolta.

Dr. Ripka Ferencz: MECHWART ANDRÁS, 1834—1907. 

Abban a korszakban, a mikor még mély álmát aludta a nemzeti munka csak egy messze jövő reménye élesztette a küzdőkben a munkakedvet, akkor a véletlen, mely a legmesteribb módon érvényesül az életben s beláthatatlan következ­ményeket teremt csekélynek vagy mellékesnek látszó okokból, — a Ganz Ábrahám kis vasöntő műhelyének üzleti körébe sodort egy idegenből ideszakadt férfiút, a ki egy emberöltő alatt vi­lághirű gyárteleppé fejlesztette a szerény műhelyt s hazai  iparunk történetében elévülhetlen emléklapot biztosított magának és vállalatának. 

Mechwart András volt az, a ki csaknem 50 évi becsületes munka után azzal a  tudattal térhe­tett örök nyugalomra, hogy a mit neki a ma­gyar föld adott, azért hazafias lélekkel, ritka eredményekkel, nagy és jövedelmező alkotások­kal fizetett. 

Mechwart András gépészmérnök, a Ganz-gyár alenöke, 1899-ig vezérigazgatója s az Osztrák Magyar bank főtanácsosa 1834-ben a bajorországi Sveinfurtban született, a hol a nép- és ipar­iskola befejezte után előbb kitanulta a lakatos mesterséget s azután az augsburgi műegyetemre ment, a hol felsőbb  tanulmányait végezte. 1859-ben egy barátja látogatására Pestre  jött s itt megismerkedett Ganz Ábrahámmal, a ki a tehetséges fiatal embert nagyon megkedvelte s rábirta, hogy lépjen be vasöntő műhelyébe s véglegesen maradjon  itt. Ganz Ábrahámnak 1867-ben történt elhunytával egészen Mechwart kezébe tétetett le a vasöntőde sorsa. Mechwart a vállalatot részvénytársasággá alakította. A vál­lalat óriási fejlődésének további története egé­szen össze van forrva Mechwart élettörténetével. A vasöntöde nagymérvű fejlesztése, a pesti waggongyár, a ratibori, leobersdorfi gyártelepek s a topuskói vaskohó megszerzése, továbbá az elekt­romos gyár megalapítása, — mind Mechwart András müve volt, nemkülönben az, hogy a czég gyártmányai világra szóló hirnévre tettek szert, s hogy nem csak az országban, hanem a külföl­dön, sőt a tengeren túli világrészekben is hir­nevet szereztek a magyar iparnak. 

Meehwartot mint gépészmérnököt az alapos képzettség, mélyreható judicium és kiváló gya­korlati érzék jellemezte. A ki egy nagy terje­delmű vállalatnak munkakörét ismeri s tudja, mennyi tényezőt kell összhangba hozni a siker érdekében annak, a ki a vállalatot vezeti: csak az tudja igazán megitélni, hogy mily érdemeket szerzett magának Mechwart az által, hogy ha­zánkban az egykori kis gyártelepből oly világhirű iparvállalatot alkotott. 

S a szaktudás mellett a  páratlan üzleti érzéke volt az, a melylyel Mechwart a gyár czikkeinek az egész világon piaczot tudott  teremteni. 

Egész mérnöki kart nevelt Magyarországnak s alkalmat adott sok fiatal, törekvő tehetségnek, hogy külföldön  tanulhasson. A Ganz-gyár való­ságos iskolája lett nemcsak a magyar, de még a külföldi mérnököknek is. Mechwart igaz barátja s vezetője volt hivatalnokainak. Teremtett nekik olyan nyugdijalapot, mely biztositja őket és családjaikat. Munkásainak pedig valódi atyja és gyámolítója volt; munkásházakat épített, segélyezési alapot létesített számukra. 

Mechwart András nem kereste soha a nyilvá­nos elismerést. Csöndben kívánt működni min­dég s a híven teljesített kötelességben kereste munkája jutalmát. Az elismerés kereste fel őt csendes visszavonultságában. A király 1899-ben magyar nemességgel  tüntette ki. Tulajdonosa volt a Ferencz József-rend lovag- és közép­keresztjének, a III. osztályú vaskorona s több külföldi rendnek. A Magyar Tudományos Aka­démia neki ítélte oda az első Wahrmann-féle nagy aranyérmet.  

 --------------------------------------------------------------------------------------

Június 23.

1866. 

Budán elhunyt Clark Ádám (Adam Clark), az 1811-ben Edinburgh-ban született skót mérnök. Széchenyi István hívására először 1834-ben jött Magyarországra, majd 1839-től Pesten letelepedve a Lánchíd és az általa tervezett Váralagút építkezésének vezetője. 1849-ben kétszer is megakadályozta, hogy a háborús felek felrobbantsák a nagyrészt elkészült Széchenyi lánchidat.  

1919.

A lettországi wendeni (észtül võnnui, lettül cēsesi) csatában a függetlenségért küzdő erők visszaverték a balti német szabadcsapatait, s ezzel fontos lépést tettek az önálló Észtország (és Lettország) megteremtése felé. Az évforduló – mint „győzelemünnep” – 1934-től Észtország nemzeti ünnepe, melyet a Szent Iván-éjjel együtt tartanak meg. 

Tengeralatti vasút Franczia- és Angolország között 

A közvélemény egy darab idő óta sokat foglalkozik egy tengeralatti vasút tervével, mely arra lenne hivatva, hogy a La Manche csatornán keresztülhatolva, Franczia- és Angolország közt biztos vasúti közlekedést nyisson. Az alagút South-Forelandnál, Dover közelében  kezdődnék és  Sangatte-nál, Calaishoz közel, érne véget; hossza 48 kilométer (6 1/3 mérföld), melyből 36 1/2 a tenger alá esnék. Tehát sokkal hosszabb lenne mint az Alpok két alagutjának bárme­lyike, akár a mont-cenis-i, mely 12 kilométer hosszú, akár a szent-gotthardi, mely 15 kilomé­ter hosszú lesz; hanem azért a munka elkészi­tése nagyobb nehézségekbe alig ütköznék, s a szellőztet és bent a hosszú alagutban sűrített lég segélyével igen egyszerű lenne. Az egész különbség abban állana, hogy a munka elké­szülése hosszabb időt venne igénybe. 

E nagyszerű tengeralatti vasút eszméje kétségtelenül egy franczia mérnöktől, Thomé de Gamondtól származik, ki e tárgyban tett gon­dos tanulmányait 1858-ban bocsátotta közre s már az 1867-iki párisi köztárlaton kész terveket és költségvetéseket mutatott be a közönségnek. 

1872-ben Londonban mérnökökből és tőke­pénzesekből a terv tanulmányozására társulat  alakult. Azt tűzték ki czélul, hogy Calais és Dover környékén egy-egy 100 méter mélységű kutat ásnak és azokból a tengerparton a tenger felé s alá  egy-egy kilométer hosszú tárnákat vájnak a végből, hogy az  akadályok iránt, me­lyek az egésznek átfúrásakor előállhatnának, tájékozódást szerezzenek. 

A tengeralatti vasút eszméje és terve az e társulat által megkezdett próbamunkák következtében komolyabb alakot öltött, kivált akkor, mikor Hawkshaw angol mérnök egy másik, a Thomé de Gamondétól némileg különböző irány­vonalat hozott javaslatba. Mint mondottuk, ez utóbbi terve szerint az alagut South-Foreland-tól, az angol partról indulna ki, de Hawkshaw terve szerint Sangatte-nál, a Gamond által ter­vezett iránytól kissé eltérve Calaishoz közel bukkanna ki. 

E vonalat követve, az alagut igen vastag, tömör, egynemű és a calaisi szoros egész szélességében elterülő kréta-rétegbe lenne fúrva. E réteg az angol parton 140 méternél vastagabb és a franczia parton körülbelül 230 méter. Az egyik réteg a másiknak bizonyosan folytatása; s bizonyára ugyanaz a tömör és egynemű tömeg terül el a tenger fenekén is a szoros egész szé­lességében. Ezenfelül a kréta, mely e réteget alkotja, könnyen porlik és a fúró szerszámoknak nagy erő nélkül is fog engedni. 

...

Azért legnagyobb mélysége Dover és Calais között csak 54 méter. Az alagutat 100 méter mélységben fúrva a fenék alatt még mindig 46 méter vastag réteg marad fenn a vizfenéktöl való elválasztásra. Ez a vastagság teljesen elég arra, hogy a viz be ne törhessen az alagutba. Angliában a bányászok igen messzire behatoltak a tenger alá, a nélkül, hogy a viz berontásától tarthattak volna. Kétségbevonhatatlan bizonyságok erre cornwallisi bányák mély tár­nái, továbbá a white-haveni és cumberlandi bányák ugyanezt bizonyitják. Botallaelsben szin­tén a tenger alatt bányászták az érczeket és parttól 640 méter távolságra nyomultak be a tenger alá. White-Havenben a tárnák egyenes irányban 5 kilométernyire is benyultak a parttól, mig a kereszttárnák az oczeán alatt 70—220 méter mélységben több száz kilométer hosszu­ságra nyitottak utat, a  nélkül, hogy a bányászok valaha észrevették volna a tengerviz beha­tolását. 

Annyi tehát bizonyos, hogy a tervezet a tengerviz betolulása miatt sohasem lesz veszélynek kitéve, sem az épités alatt, sem az után. 

Az egész terv kivitelének összes költségei Austin angol mérnök legujabb számitásai szerint 625 millió frankra rugnának abban az esetben, ha három alagut furását határoznák el két-két vágányra. Ez alagutak egyike kizárólag személy- és gyorsvonatok, másika rendes sze­mély- és postavonatok, harmadika pedig közön­séges tehervonatok számára lenne fenntartva. 

A terv tehát, a mint látjuk, elég komoly, de még eddigelé csak terv. Hanem az előleges munkák végrehajtására egy társaság két millió frankra rugó összeget irt alá. Az engedélyesek saját koczkázatukra és veszteségökre kötelesek a tenger alatt egy 1 kilométernyi hosszu tárnát furni. Ha ez az első kisérlet nem biztositaná eléggé a sikert számukra, joguk lenne rá, hogy a vállalatot abban hagyják. Ha e nagyszerü alagut elkészülhetne, az utat Londonból Parisig 8 óra alatt kényelmesen meg lehetne tenni. Vállalkozó szellemű korunkban biztosan remélhetjük, hogy ez óriási munkára is akadnak vállalkozók, s ha tervök sikerül, akkor a dover-calaisi tengeralatti vasut méltó társa leend szá­zadunk többi nagyszerű vállalatainak, a csöndes-­tengeri vaspályának, suezi csatornának, mont-cenis-i és szent-gotthardi alagutaknak. 

 --------------------------------------------------------------------------------------

Június 20.

1875. 

Bécsben megszületik az 1946-ban a Mondsee-nál elhunyt Othenio Abel osztrák paleontológus, a paleobiológia egyik megalapítója. A bécsi, majd a göttingeni egyetem professzoraként több expedíciót vezetett. Elképzelése szerint a mediterrán törpeelefántokra vezethető vissza az egyszemű küklopszok görög mitológiabeli alakja.   

1905.

Pozsonyban elhunyt Antolik Károly fizikus. (1843-ban, a szepességi Kohlbacban/Hidegpatakon született.) Pesti, berlini és heidelbergi egyetemjárás után vidéki középiskolákban tanít. Az iskolai kísérletek fáradhatatlan kidolgozója. Elektromosságtani szakíró, egyik cikke ihlette Ernst Machot a levegő lökéshullámainak vizsgálatára, melynek nyomán felfedezte visszaverődésük anomáliáit. 

 Teleki-gyászünnepélyek 

— Alsó-Szuha (Gömör), május 31. A mult úrnapján, azaz máj. 26-án a mi egyházunk is lefizette a nagy hazafi, gróf Teleki László irányában a hazafiui őszinte tisztelet s hála adóját. — Reggel 6 órakor már meghuzattak egyházunk harangjai, s 10 órakor sietett minden tagja ez egyháznak templomba, melyben a szószék gyászos nagy kendővel volt bevonva, az uri szent asztal hasonlóan, s ezen fel volt állitva a dicsőült gróf arczképe, — s éneklés után szónokoltam, Jeremiás siralmai 5-ik rész, 15., 16. vers : „megszünt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk; elesett a mi fejünknek koronája," vezérigék nyomán.                                                                                            

Különös hazafiui méltánylatra méltó, hogy e gyászünnepélyt egy földmivelő közbirtokos, az egyháztanácsnak egyik érdemes tagja, nemzetes idősb Dapsy Dániel inditványozta. ... Meg kell említenem önnek azt is, hogy ezen idősb Dapsy Dánielnek köszönhetem nagy részben azt is, hogy az Akadémia házára 43 ftot o. ért. küldhettem; mert hiába kezdtem én meg az aláirási ivet 5 ujfttal, ha ő nem buzgólkodik, s ha ő maga, 5 ftot ajánlván szintén e czélra, meg nem győzi ezáltal a népet a felül, hogy az Akadémia háza ügye nemes és szent ügy, s hogy arra adakozni, hazafiui kötelesség. A szűrös és gubás emberek közt is találkoznak ily lelkesek! — M. J. 

— Kun-Szent-Márton, junius 6-án. Meghallván gr. Teleki László halálának hirét, a helybeli dalárda azonnal felvéve a gyászt és küldöttség által felkérte a helybeli nt. plébános urat a gyászistentisztelet megtartására, mely következőleg tartatott meg. Május 21-én esti 8 órakor a templom körül helyből és vidékről összegyűlt nagyszámu minden rangu és vallásu néptömeg harangok zugása mellett, fekete zászló elővitelével csendesen megindult a temető felé; oda érve, énekelte a dalárda a „Szózat"-nak három első versszakát, azután nt. Gy  J. káplán ur tartott jeles gyászbeszédet; végre elénekeltetett a „Hymnus"-nak első verse helyben, a többi versnek éneklése mellett haladt a menet fáklyák fényénél vissza a városba, egész a városházáig, itt az elhunyt poraira áldást mondva, eloszlottunk. — P. A. 

— Miskolcz, jún. 5. Mult hó 22-kén határozta el a megyebizottmányi közgyülés, a haza nagy halottja : gr. Teleki Lászlóért, folyó hó 4-kén gyászünnepelyt ülni, helyiségül a csinos ref. újtemplom neveztetvén meg. Az ünnepély, melynek lefolyása alatt a boltok zárva s az egész város csendes vala, 8 1/2 órakor kezdődött. A helybeli ref. gymnásium, vezetőjének valóban becsületére valo, jeles énekkara gyönyörü gyászéneke után tdő Misley Károly, lelkész ur rövid, érzékeny, megható imája, mint márványlépcsőzet a nagyszerü palotához, vezetett, azon fényes emlékbeszédhez, melyet: Orbán József, gymn. tanár ur tartott. Beszéd végeztével gyászdal s utána a Szózat az egész nép által, fönállva, énekeltetett. — Sz. L. 

— Kolozsvár, junius 4. Nagy halottunk gr. Teleki Lászlóért folyó hó 2-án nagy gyászünnepély tartatott a ref. egyházban. Már reggel 8 órakor nagy néptömeg hullámzott a templom utczájában. Kevés idő alatt a tágas templom annyira zsufolásig megtelt, hogy igen sokan — különösen nők — kénytelenek voltak a kiállhatatlan hőség miatt kimenni. — 10 órakor megkezdődött az ünnepély. T. Vadas József esperes ur imája után t. Nagy Péter lelkész s tanár ur tartott igen szép, lélekemelő emlékbeszédet a nagy halott fölött.     A többek közt beszédét igy végzé : „Értsünk egyet, fogjunk testvéri, baráti kezet, mert csak igy, közösen működve érhetjük el a czélt, a szabadságot, melyre törekedni minden embernek, minden népnek nemcsak szabad, de kötelessége. Ennek elérhetésére, szabadság! egyenlőség! testvériség! jelszavunkat fordítsuk meg igy: testvériség, egyenlőség s aztán igy — szabadság!" — Gy. J...s 

— A pesti izraelita magyarító-egylet f. hó 13-án az egylet helyiségeiben gr. Teleki László emlékére gyászünnepélyt rendezett. 

— Bukurestben is tartottak az ottani magyarok m. hó 30-án gyász-istenitiszteletet gr. Teleki emlékére, mely a Szózat éneklésével fejeztetett be. Mint onnan irják, a hallgatóság közt feltünően sok huszártiszt volt jelen.

...

— Az „Augsburger Allgemeinen Zeitung"-ban egy bécsi levél jelent meg, mely gr. Teleki László halálának indokául azt mondja, hogy köztiszteletü dicsőült nagy hazánkfia szabadonbocsáttatása után III. Napoleon császárral levelezvén ezáltal szabadon bocsáttatásakor adott becsületszavát szegte volna meg. E levél ellenében gr. Teleki Gyula, gr. Zichy J., Lukács Móricz, b. Podmaniczky Frigyes, Tisza Kálmán, Almásy Pál és Komáromy György, kik az elhunytnak részint rokonai, részint barátai, a lapokban egy nyilatkozatot tesznek közzé, melyben a gr. Teleki László ellen felhozott vádat, becsülete megóvása végett, hazugságnak és rágalomnak nyilvánítani kötelességöknek ismerik, s az illető névtelen levelezőt felszólítják, hogy állitásait bizonyítsa be, s magát és azokat, kiknek tanúságára támaszkodik, nevezze meg. — E nyilatkozat az „A. Allg. Ztg"-nak megküldetett s mind azon szerkesztőségek, melyek a mondott levelet átvették, mind az összes hazai lapok fölkéretnek e nyilatkozat közlésére. 

--------------------------------------------------------------------------------------

Június 16.

1859. 

Angliában elhunyt a bengáli Chunar-Ghurban, 1795-ben született Charles Sturt ausztráliai felfedező, brit katonatiszt. 1828–’30-ban és 1844-ben három expedíciót vezetett a déli kontinens délkeleti és középső tájaira. Bár az általa keresett, nem létező „belső tengert” nem találta meg, felfedezett több fontos folyót, így Ausztrália leghosszabb folyamát, a Murray Rivert.      

1913.

A budapesti Városligetben megnyílt a Széchenyi gyógyfürdő négy év alatt elkészült neobarokk épülete. A medencéket ekkor Zsigmondy Vilmos 970 méter mély, 74,5 Celsius fokos vizet adó artézi kútja táplálta. A gyógyvíz elsősorban mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas, az ivókúrák gyomor- és légúti betegségek gyógyítására szolgálnak.