Dr. Ripka Ferencz: MECHWART ANDRÁS, 1834—1907.
Abban a korszakban, a mikor még mély álmát aludta a nemzeti munka csak egy messze jövő reménye élesztette a küzdőkben a munkakedvet, akkor a véletlen, mely a legmesteribb módon érvényesül az életben s beláthatatlan következményeket teremt csekélynek vagy mellékesnek látszó okokból, — a Ganz Ábrahám kis vasöntő műhelyének üzleti körébe sodort egy idegenből ideszakadt férfiút, a ki egy emberöltő alatt világhirű gyárteleppé fejlesztette a szerény műhelyt s hazai iparunk történetében elévülhetlen emléklapot biztosított magának és vállalatának.
Mechwart András volt az, a ki csaknem 50 évi becsületes munka után azzal a tudattal térhetett örök nyugalomra, hogy a mit neki a magyar föld adott, azért hazafias lélekkel, ritka eredményekkel, nagy és jövedelmező alkotásokkal fizetett.
Mechwart András gépészmérnök, a Ganz-gyár alenöke, 1899-ig vezérigazgatója s az Osztrák Magyar bank főtanácsosa 1834-ben a bajorországi Sveinfurtban született, a hol a nép- és ipariskola befejezte után előbb kitanulta a lakatos mesterséget s azután az augsburgi műegyetemre ment, a hol felsőbb tanulmányait végezte. 1859-ben egy barátja látogatására Pestre jött s itt megismerkedett Ganz Ábrahámmal, a ki a tehetséges fiatal embert nagyon megkedvelte s rábirta, hogy lépjen be vasöntő műhelyébe s véglegesen maradjon itt. Ganz Ábrahámnak 1867-ben történt elhunytával egészen Mechwart kezébe tétetett le a vasöntőde sorsa. Mechwart a vállalatot részvénytársasággá alakította. A vállalat óriási fejlődésének további története egészen össze van forrva Mechwart élettörténetével. A vasöntöde nagymérvű fejlesztése, a pesti waggongyár, a ratibori, leobersdorfi gyártelepek s a topuskói vaskohó megszerzése, továbbá az elektromos gyár megalapítása, — mind Mechwart András müve volt, nemkülönben az, hogy a czég gyártmányai világra szóló hirnévre tettek szert, s hogy nem csak az országban, hanem a külföldön, sőt a tengeren túli világrészekben is hirnevet szereztek a magyar iparnak.
Meehwartot mint gépészmérnököt az alapos képzettség, mélyreható judicium és kiváló gyakorlati érzék jellemezte. A ki egy nagy terjedelmű vállalatnak munkakörét ismeri s tudja, mennyi tényezőt kell összhangba hozni a siker érdekében annak, a ki a vállalatot vezeti: csak az tudja igazán megitélni, hogy mily érdemeket szerzett magának Mechwart az által, hogy hazánkban az egykori kis gyártelepből oly világhirű iparvállalatot alkotott.
S a szaktudás mellett a páratlan üzleti érzéke volt az, a melylyel Mechwart a gyár czikkeinek az egész világon piaczot tudott teremteni.
Egész mérnöki kart nevelt Magyarországnak s alkalmat adott sok fiatal, törekvő tehetségnek, hogy külföldön tanulhasson. A Ganz-gyár valóságos iskolája lett nemcsak a magyar, de még a külföldi mérnököknek is. Mechwart igaz barátja s vezetője volt hivatalnokainak. Teremtett nekik olyan nyugdijalapot, mely biztositja őket és családjaikat. Munkásainak pedig valódi atyja és gyámolítója volt; munkásházakat épített, segélyezési alapot létesített számukra.
Mechwart András nem kereste soha a nyilvános elismerést. Csöndben kívánt működni mindég s a híven teljesített kötelességben kereste munkája jutalmát. Az elismerés kereste fel őt csendes visszavonultságában. A király 1899-ben magyar nemességgel tüntette ki. Tulajdonosa volt a Ferencz József-rend lovag- és középkeresztjének, a III. osztályú vaskorona s több külföldi rendnek. A Magyar Tudományos Akadémia neki ítélte oda az első Wahrmann-féle nagy aranyérmet.
--------------------------------------------------------------------------------------
Június 23.
1866.
Budán elhunyt Clark Ádám (Adam Clark), az 1811-ben Edinburgh-ban született skót mérnök. Széchenyi István hívására először 1834-ben jött Magyarországra, majd 1839-től Pesten letelepedve a Lánchíd és az általa tervezett Váralagút építkezésének vezetője. 1849-ben kétszer is megakadályozta, hogy a háborús felek felrobbantsák a nagyrészt elkészült Széchenyi lánchidat.
1919.
A lettországi wendeni (észtül võnnui, lettül cēsesi) csatában a függetlenségért küzdő erők visszaverték a balti német szabadcsapatait, s ezzel fontos lépést tettek az önálló Észtország (és Lettország) megteremtése felé. Az évforduló – mint „győzelemünnep” – 1934-től Észtország nemzeti ünnepe, melyet a Szent Iván-éjjel együtt tartanak meg.
Utolsó kommentek