A magyar akademiai palotatervek
Mai közlésünkkel befejezzük az akademiai palotatervek bemutatását. Két nagy hírű idegen művész művei azok: a IV. sz. alatti Klentze Leo müncheni építészé, az V. sz. alatti Stüler A. berlini építészé. München és Berlin, mint tudjuk, az ujabbkori építészet történetében első rangú helyet foglalnak el, s aki e két város monumentális középületeit, fényes palotáit látta, azok között az említett két művész szellemi szülötteit láthatta első sorokban. S ha már idegen művészt kellene meghívni a küzdőtérre, jól tették azok, kik az ügyek élén állnak, hogy ily hírneves, tapasztalt emberekre esett választásuk.
.jpg)
De kérdés támadhat: szükség volt-e ezek meghívására? Erre legjobb feleletet nyerünk egy részről az akadémai építő bizottság, gr. Dessewffy Emil, b. Eötvös József és gr. Károlyi György, m. é. decz. 20-án kelt jelentéséből (lásd egész terjedelmében a Polit. Ujdonságok f. é. 1-ső számában); más részről az épen e napokban megjelent uj "Kritikai Lapok" 1 számából, a hol az egyik pályázó, jeles tudósunk Henszlmann Imre részletesen megirja "az akademiai palota eddigi történetét."
Mind a hivatalos jelentés, mind a "pro domo sua" irt magánczikk nevezetes okmányul szolgál a tárgy felvilágosítására, s bármennyire külön uton járnak is, annyit - nézetünk szerint - mind a kettőből ki lehet olvasni, hogy a pályázatra meghívottakon kívül más, és pedig tekintélyes pályázók meghivása, az építő bizottmányra nézve részint megnyugtatásul szolgált, részint elkerülhetetlen teendővé vált.
De nem feszegetjük most e dolgot, mely mint eddig, ugy ezután is sok meddő szóvitára nyujt még kilátást. Áttérünk tárgyunkra, szorosan a tényekhez tartva magunkat.
Mind Klentze, mind Stűler (sic) terve az u. n. olasz renaissance stylben van készitve, mely - mint az említett hivatalos jelentésben olvassuk, - akár a felállítandó Akademia czélját, s más nemzetek építési példáját tekintjük, akár pedig a pesti Dunasor épületeinek modorát vizsgáljuk, melyek között az Akademia helyet foglaland, inkább látszik alkalmasnak, mint a csucsives góth styl, mely többszörös kifogás alá esett.
Különben a két terv nem egészen azon alakban volt bemutatva, mint azt most végmegállapodás után közlik rajzaink. Eleinte, a nekik átküldött programm szerint, otthonn, a helyszinek ismerete nélkül késziték ez épitészek terveiket, s emlékszünk rá, hogy midőn mult év nyarán, az országgyülés idején, nyilvánosan ki voltak téve a Muzeumban, nem egy illetékes hang szólalt fel e tervek hiányossága ellen. Később a müvészek személyesen érkeztek Pestre, tekintetbe vették az itteni viszonyokat, az irántok nyilvánult kivánalmakat, s önként ajánlották föl terveik módositását, (E módosítások után előállott terveket mutatják mai rajzaink.) Ugyanakkor fel valának szólitva a többi pályázók is terveik módositására, de ők a csucsives styl előnyeibe vetvén egész bizalmukat, a módosítások megtételét visszautasitották.
Időközben a beadott költségvetési tervek megbirálására egy pesti gyakorlati épitészekből és szakférfiakból álló bizottmány lőn kinevezve, melynek vizsgálata folytán a finánczialis nehézségek is kiderültek. Ferstel góth izlésü terve (belső felszerelést ide nem számitva) csajnem 1½ millióba s a többiek mind külön-külön 1 millió 2-300,000 ftba kerülnének. S az Akadémia épitési pénztára 5-600,000 ftról rendelkezhetik csak, melynek nagy része még be sincs fizetve!
A terveknek a viszonyokhoz alkalmazott módositása tehát sürgető szükséggé vált s miután a csucsives német góth stylnek az épitő bizottmányban s az alapszabályok szerint illetékes akademiai igazgató tanácsban (sőt mondhatnók, a közvéleményben sem) nem akadtak pártolói, a renaissance stylü tervek készitői szólitattak fel a módositásra.
Ez megtörténvén Stüler berlini épitész terve találtatott az épitő bizottság részéről, ugy belső elrendezés, mint külső csin tekintetében az Akademia czéljaival, az Akademia pénztári állapotával s a pesti Dunapart épitészeti jellemével legegyezőbbnek. Ez lőn tehát elfogadva, oly hozzáadással, hogy a terv távol lakó készitője lesz ugyan az épités főfelügyelője, de az épités közvetlen vezetői, intézői Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal pesti derék épitészeink lesznek.
Eddig így állnak a dolgok. Azon igazgató eljárások és tüntető nyilatkozatok után, mik e tárgy körül napjainkban itt-ott, fájdalom, fölmerülnek - nem merjük állitani, hogy az épités előjátéka itt már be is volna fejezve.
De mi itt is bizunk a nemzet higgadtságában, melynek az utóbbi években annyi szép jelét jegyeztük fel; bizunk az ügyek élén álló férfiak tudományában s hazafias erélyében. Azon keserüséget igen természetesnek és indokoltnak találjuk, mely egy hosszu évek fáradságának gyümölcsét tanusitó s valódi kitüntetésre méltó, de viszonyainkat figyelembe nem vevő terv szerzőjének kebléből kitör és rokonérzelmü barátokat talál, -- de másrészről egy perczig sem kell felejtenie a magyar közönségnek az sem, hogy az Akademia épitkezési ügye, a milyen nemes, áldozatkész indulatból fakadt, soha nem válhatik pártkérdéssé, vagy éppen nemzetiségi ügygyé - ez tisztán tudományos és művészeti s legfőképen financziális kérdés.
Ha a magyar épitészeti styl volna a vita tárgya, mindenki tudná, melyik részre álljon. De, fájdalom, magyar épitészeti styl még csak lesz, ha lesz - s most nálunk a körül forog tulajdonképen a kérdés: német (gót) vagy olasz izlésben épüljön-e a magyar Akademia palotája?
------------------------------------------------------------------------------------
Az Akadémia épülete ma:
"1860-ban országos gyűjtés indult az Akadémia székházának felépítésére. A kivitelezés Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével 1862 tavaszán kezdődött el Friedrich August Stüler terve alapján." Wikipedia
Hazánknak nagyai, kik minden hazafi igyekezeteket gyámolítani dicsőségeknek tartják, mind Pestről, mind Budáról igen számosan megtisztelték, valamint a két városnak csinosabb része is nagy részvéttel jelen volt. Játszott az ifjú mester Schneider Fridrichtől lévő ouvertura után egy nagy concertet, és nagy variatiókat Mochellestől, közben Elisabeth operából duettát és egy áriát Libussa operából, Teyber kisasszony és Babnigg énekeltek; végre ő az akkor feladott thema szerint szabad fantáziájából gyönyörű variatiókat. Mindenikben a szép szőke ifjacska oly ügyességet, könnyüséget, pontosságot, érzést, kellemetes erőt, és mesteri fogásokat mutatott, hogy az egész nemes gyüle-kezetet gyönyörűséggel eltöltené és bámulásra ragadná. Az ő remek játszásából már kiki azon kellemetes reménységre fakadott, hogy ő a szép mesterségek pályáján hazánknak nagy dicsősé-gére lészen. Mi ezen szép léleknek csak azért is egészséget és hosszu életet kívánunk, mivel hazájának kivánta előbb tisztelete diját lefizetni, minekelőtte Franczia- és Anglia országokba menne. A hol bizonyosan a magyar talentu-moknak becsületet fog szerezni.
Utolsó kommentek