ROALD AMUNDSEN
Kiváló vendége van székesfővárosunknak : Roald Amundsen, Nansen és Borchgrevink földije, érdemes norvég felfedező sarkutazó, a ki elsőül ment át egyetlen hajóval: a Gjöa-val az éjszaknyugati átjárón, vagyis azokon a jeges útvesztőkön, a melyek Éjszak-Amerika éjszaki archipelágusán, a szigettengerek között elterülő jégtorlaszokon és szűk 
szorosokon át vezetnek a Baffm-tengerből a nyilt Éjszaki-Jegestengerre. A másik átjárónak, az éjszakkeletinek tudvalevőleg Nordenskjöld báró a hőse, a ki a Végá-val kerülte meg éjszakon Ázsiát. Amundsen négy esztendeig járta az éjszaki sarkvidék jeges útvesztőit. Nem az Andrée-féle problémák hajszolták, nem is tért egyenest a Nansen vagy Szavojai Victor Amedeo abruzzói herczeg útjára, nem követte Sverdrup példáját sem; nem akarta megostromolni az éjszaki sarkot és megtépni a vele egyidőben útban levő Peary-nek babérjait, a ki Nansen és Cagni kapitány fényes rekordját mégfényesebben gyűrte le, mert eljutva az éjszaki szélesség 87. foka és 6. perczéig, legközelebb ért az éjszaki sarkhoz, csak 325 kilométernyire maradt tőle. Amundsen két problémát oldott meg. Kikutatta az éjszaki mágneses sark természetét és egyetlen hajón: a Gjöa-n ment át az éjszaknyugati átjárón.
Amundsen tengerész kapitány Norvégia szülötte. Harmincznégy éves, szikár, érdekes alak ; arczán szilárd energia és a zordon Éjszak komorsága borong. Szülőföldjén iskolázott, Krisztiania egyetemének volt 1890—93-ig jeles hallgatója, természettudományokkal s különösen a geográfiával, az oceanográfiával, nemkülömben a földmágnességgel foglalkozott.
Az oceanográfiai ismeretek megszerzése czéljából ismételten bejárta Grönland jeges partvidékét, miközben földije, Sverdrup expedicziójának megmentésére törekedett; a földmágnesség tanulmányozása végett látogatta Wilhelmshaven, Potsdam és Hamburg intézeteit s különösen a Seewarte-t, a hírneves Neumayer astrophysikai és földmágnességi állomását.
Ám a norvégek lelkében lobogó vágyódás, a tenger hagyományos szeretete Amundsent ismételten is kiszólította a tengerre. De Gerlach belga expedicziójának első tisztjeként járt a Déli-sarkvidéken, majd 1903-ban «Gjöa»-jávai önálló sarki expedicziójába fogott.
A «Gjöa» kicsike «schooner», gépezete petroleummotor, hossza 70, szélessége 20 méter. Ily kicsi járómű nem járt eddigelé Éjszak jégtorlaszai között: a jégzajlás birodalmában. Amundsen okúlt a múlt szomorú példáiból; látta, hogy hajóóriásokkal ott boldogulni nem lehet, miként cserben hagyta a szerencse legutóbb Toll bárót és Fialát is, a ki a meczenásának, Ziegler-nek jóvoltából épült nagy «Amerika»-val indult éjszaknak, hogy aztán az utána menesztett «Terra nova» mentse ki őt és em
bereit az éhhalál torkából. De az «Amerika»-nak még csak a roncsait sem lehetett megmenteni. Amundsen számítása bevált; a kis «Gjöa» pompás hajónak bizonyult. Expedicziója nyolcz tagból állott, emberei között volt Hansen, az ügyes dán tengerész-tiszt. A hajó hat esztendőre való élelmiszert vihetett magával, mert odafönn a jeges világban rénszarvas és lazacz van bővében. Az expediczió 1903 július 17-én indult el Krisztiániából; pár hét múlva már Grönland partjain járt s Godhavn kikötőjében szán elé való kutyákat vett a hajó födélzetére. A Baffinöbölből a Lancaster -szorosba tértek; a sűrű köd tartóztatta őket, a zajló jég pedig sokszor elállotta útjukat. Eleveztek Éjszak-Devon délnyugati szakaszáig: a Beechey-szigetig, a hol a boldogtalan Franklin 1845—1846-ban utolsó telét töltötte. A Peel-szorosban még nehezebben haladhatott a «Gjöa»; a hajó kompaszát egyre zavarta a közeli mágneses sark s únos-untalan jégtorlaszok sáncza vette körül hajójukat.
Rettenetes küzdelmekkel érkeztek Boothia Félix partvonalára, .a hol James Boss 1831-ben a mágneses sarkot megtalálta. King William-sziget egyik védett öblében — Mac Clintock Peterson-öblében — kötött ki a hajó, ez lett a Gjöa-kikötő; innen adott egyszer-kétszer hírt önmagáról Amundsen expedicziója, melyről már-már azt hittük, hogy szintén elődjeinek szomorú sorsára jutott. A kikötő közelében ütöttek tanyát a sarkutazók; ott építették házikójukat és állították fel astrophysikai, meteorológiai és földmágnességi műszerekkel — önjelző készülékkel — kitűnően fölszerelt observatoriumaikat. Tizenkilencz hónapig figyelte ott, a mágneses sark közvetetlen közelében, Amundsen a Föld mágneses erejét és a sarknak távolhatását. A felszaporodott
adatok kiszámítása, értékesítése eltart majd vagy három évig. Amundsen azt hiszi, hogy a mágneses sark természetét, titkát alaposan kitanulmányozta s hogy az önjelző műszerekkel végzett észlelések alapján a közel jövőben meg fogjuk állapítani, vájjon a mágneses sark állandó-e avagy változó?
A sarkvidéki tél borzalmaiból bőségesen kivette részét az expediczió. A hőmérő kénesője akárhányszor 61'7 fokra szállott zérus alá. Meteorológia és földmágnességi észleletekkel, számítva végzett pontos kartográfiai fölvételekkel telt az idejük. Egyhangú életükbe csak a tanyájukra vetődő egyik-másik barátságos eszkimótörzs hozott valamelyes változatosságot, de akadtak gonosz eszkimók is, a kik kirabolták élelmi raktárakat. A második tél kissé enyhébb volt az elsőnél.
1905 augusztus közepén ismét útra kelt az expediczió. A Simpson-szoros torkát elállotta a jégzaj hatalmas öve s így azokon a keskeny s akárhány helyütt sekély útvesztőkön kellett átvergődnie, a melyek Viktória-Wollastont és Bank-Landot az amerikai kontinenstől elválasztják. A «Gjöa» szörnyű nélkülözésekkel érkezett a Mackenzie-folyó torkolatának tájékára, de itt szeptember 3-án — rettenetes jégtömegek fogták közre a hajót, mely feltétlenül elpusztul a jégtorlaszok között, ha két san-franciscói hajó, az Alexander és a Bowhead segítségére nem siet. Az expediczió innen már tovább nem indulhatott ; a partok mentén is mindenütt vastag jégpánczél borította az oczeánt. King-Pointnél, a hol különben a Bonanza nevű hajó is megfeneklett, harmadik telelőre rendezkedtek a «Gjöa» emberei. Amundsen kapitány október 27-én odahagyta a Herschel-szigetet s kutyáktól vont szánon deczember 5-én érkezett az alaszkai Eagl-be, a honnan hírt adhatott diadalmas útjáról : az éjszaknyugati átjárón való átkeléséről.
Ezt az átjárót használta volna a Franklin expediczióját kutató Mac Clure is 1850-ben, ám hajója odaveszett s ő maga is embereivel együtt, három évig tartó, rettenetes nélkülözésekben gazdag barangolással, a jég hátán jutott el Kellett hajóihoz; ezek mentették meg.
A «Gjöa» majd egy esztendei veszteglés után 1906 augusztusában szabadulhatott ugyan önkéntelen fogságából: a jégtorlaszokból, de a négyszáz év óta keresett átjárón való első átkelés dicsősége Boald Amundsené lett.
A Magyar Földrajzi Társaság a nevezetes út befejezése alkalmával táviratilag üdvözölte a fáradhatatlan sarkutazót, a ki most ugyancsak Földrajzi Társaságunk meghívására jött hozzánk.
Dr. Lasz Samu.
--------------------------------------------------------------------------------------
Március 10.
1901.
Meghalt az 1824-ben született Szentgyörgyi Weisz József orvos, a hazai időjárási előrejelzés kezdeményezője. 1880-tól 1887-ig volt az Ideiglenes Országos Időjelző Állomás első igazgatója, a Magyarország és környezetének időjárásáról megjelenő, a légnyomás-változásokból kiinduló, napi "távirati jelentések" szerkesztője.
1912.
Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) tábornok (1859-1916) - miután a nankingi forradalmi kormányt vezető Szun Jat-szen lemond a javára - Pekingben leteszi a hivatali esküt mint a Kínai Köztársaság első, ideiglenes elnöke. Ezzel nemcsak a Csing- (Qing)-dinasztia uralma, hanem a császári államforma is hivatalosan véget ér a Középső Birodalomban
Utolsó kommentek