A phonograph.
A telephon után, mely csak egyszerűen tovább adja a hangot , a phonograph következett, mely magában tartja, mintegy megörökít i s akkor és annyiszor adja ki, a mikor és a hányszor kívánják. Mint a könyvből a gondolatot akárhányszor el lehet olvasni, a phonographfal s akármikor ismételni lehet a hangot , melyet magába vett.
Külalakjára nézve egy kis — zsebben hordható — szelencze, mely, mint a csokoládétáblácskák, érczlemez-papirba van göngyölve. Belszerkezete titkáról még keveset tudunk; feltalálói, úgy látszik, egyelőre még magoknak akarják azt tartani .
Bemutatásáról , és pedig ugy tudományos körben, mint nagyobb közönségnek, két tudósítás fekszik előttünk, Londonból az egyik, a másik Parisból.
Londonban, február 1 -én, a királyi színház hallgatósággal volt tömve, Preece W. H. tanárnak a telephonról szóló előadására. A színházat a bond-streeti Long's Hotellel drót kötötte össze s a jó távol fekvő két helyiségben levők közt élénk beszélgetés folyt a telephonon. Másik drót Southamptonba szolgált, a táviró hivatalba, a vidékkel való közlekedés végett.
Most következett azonban az előadás csodásabb része: a phonograph bemutatása. Kis faszelenczét mutattak fel, melyben a szerszám rejlett. Preece ur előadta mennyi fáradtsággal jutott hozzá. Egy Amerikából nem rég hazatér t barátja hozta el neki a szükséges rajzokat, melyek szerint a műszert itthon egy ügyes mechanikus által sikerült elkészíttetnie. Ezzel egy ismeretes angol népdal egypár sorát belemondta a kis szelenczébe, mely azt csöndesen benyelte magába. Pár perczig várt s akkor valami t csinált neki, valószínűleg megnyomot t egy rugót , s a szelencze visszaadta a mondottakat . Tisztán meglehetet t különböztetni minden szót, de a hang gyönge s kísérteties volt. Azután Tyndall tanár , a szakértő bírálók egyike lépett a műszerhez s a szintén jelen volt koszorús költő Tennyson ismeretes költeményének első sorát „Oh jőj le akertbe, kedves" mondta bele a phonographba, mely azt, kevés idő múlva azonmód ismételte. Azután sokan tolongtak még az asztalhoz, melyre a phonograph le volt téve, s a ki csak hozzá juthatott , súgott bele valamit , a mi t az hűségesen visszamondott . Képünk azt a jelenetet ábrázolja, a mint Preece ur sug bele, s Tyndall ismételteti a műszerrel.
A „Times", mely hosszabban leírja a kísérletet, igy kiált fel végül : „Mi t mondjon az ember oly műszerhez, mely az emberi hangot megőrzi akármeddig s visszaadja akárhányszor ! Bármily hosszú izenetet rá lehet bizni egy kis ércz-lemezkére, melyet a világ bármely részébe el lehet küldeni, hogy a kinek szól, egy rugó megnyomásával elmondassa magának, és pedig az izenőnek saját hangján! Mit mondjunk egy oly gépezethez, melylyel távollevő vagy épen elhalt kedveseink hangját visszaidézhetjük magunknak, tetszésünk szerint!"
A párisi tudósítás a phonographnak a franczia akadémiában történt bemutatását irja le. Du Mascel gróf, írják a párisi lapok, a tudományos akadémia tagja, múl t hétfőn mutatta be az Edison által feltalált s Napoli és Depret által tökéletesített eszközt az akadémiának. Nem egyéb az, mint körülbelül 20 centiméternyi henger, mélyen egy tengely fut át. Ehhez aztán még egy közönséges telephon van alkalmazva. Az akadémia előtt annak bemutatója tiszta, nyilt hangon következőket monda : „A phonograph üdvözli a tudományos akadémiát". Egész világ a fülét hegyezte. Az elnök teljes csöndet kór, a mi be is következik. Eltelik egy perez; ekkor megfordítanak egy fogantyút, mely a tengelyt érint i s az egész gyülekezet tisztán hallja: „A phonograph üdvözli' a tudományos akadémiát". Átalános kaczaj fogadja s hozzá kell tenni , hogy a tudós gyülekezet nem egy tagja részéről a hitetlenkedés világos jele is. „Hasból való beszélés ez! " kiáltják minden oldalról „tréfaság, bolonditás." „Bocsánat, kollega urak, mondja Du Moncel, tiszta valóság ez", s hogy meggyőzze a hitetleneket, ő maga szól be a műszerbe, hogy köszönetét fejezze ki föltalálójának, bemutatásaért.- S ekkor már nem volt lehetséges a kételkedés, az akadémia e köztiszteletben álló tagját már nem lehetett a föltalálóval való czimboráskodásról s a hasból beszélés képességéről egyszerre vádolni s az akadémia tagjai igy egyszerre győződtek meg a találmány valóságáról s rendkivüliségéröl.
Említettük, hogy a phonograph finom ércz-lemez papírba van burkolva, most hozzá teszszük, hogy a belemondot t hangot nemcsak megtartja magában, hanem e papír-burkolatra le is jegyzi (nem tudjuk minő jegyekkel vagy betűkkel) és innen van neve, mely annyi t jelent mint hang-ivó (hang-jelző).
Már azt nem értjük, mikép lehet az, hogy a hangot miután kiadta is, megtartja a phonograph s uj meg uj hanganyagot vehet magába, a nélkül hogy összezavarodnának a különböző hangok, s mikép lehet belőle majd ezt, majd a másikat csalni ki. E kérdést az tétet i velünk, hogy egy másik tudósítás szerint, egy New-Yorkból hozott phonographon a new-yorki hangokat ismételtették Londonban, s mindjárt reá a God save-t mondották bele ott helyben és húszszor is elismételtették vele, a mi nagy mulatságot okozott, mer t mindig azon a hamis hangon énekelte el, a mint beleadta az illető, kit a végső akkordon már cserben hagyott a hangja.
Mindenesetre még ujabb és behatóbb leírását várjuk a nevezetes találmánynak.
------------------------------------------------------------------------------------
Március 24.
1882.
Robert Koch (1843-1910) német orvos, mikrobiológus bejelenti: azonosította a tuberkulózist okozó Mycobacterium tuberculosis-t. A Koch-bacilusnak is nevezett kórokozó megtalálásért a tudós 1905-ben orvosi Nobel-díjban részesült. (A tbc/gümőkór 1901-ben a magyarországi halálesetek 25%-át okozta, s ma is kétmilliárd ember fertőzött vele világszerte.)
1917.
IV. (I.) Károly magyar király és osztrák császár (1916-1918) átadja sógorának, Bourbon-Pármai Sixtus Ferdinánd hercegnek az "I. Sixtus-levelet", mellyel kísérletet tesz az Osztrák-Magyar Monarchia I. világháborúból való kiugrására. A különbéke-kísérlet a címzett francia kormány ellenállásán megbukik.
Utolsó kommentek