A MÉG ÉLŐ «MÁRCZIUSI IFJAK.»
Az 1848-iki örökké emlékezetes napok fő szerepvivőinek, a lelkes «márcziusi ifjak»-nak nagyobb része immár a történelemé.
Petőfi, Vasváry, Irinyi József, Bulyovszky Gyula, Irányi Dániel, Vidacs János és a többiek, ott pihennek már ismert vagy ismeretlen sírjukban, csak kevesen maradtak még közöttünk, mint élő tanúi ama nagy eseményeknek.
Négyen élnek még csak. irodalmunk négy jelese: Jókai Mór, Vajda János, Degré Alajos és Dobsa Lajos, a kik nemcsak mint írók, de mint az akkori népgyűlések és küldöttségek szónokai vezérszerepet vittek az 1848-iki márcziusi mozgalmakban.
Jókai, Vajda és Degré Budapesten szerepeltek az 1848. márcziusi mozgalmak vezetésében. Szereplésük sokkal ismeretesebb, semhogy ismételni kellene, kevésbbé általánosan ismert azonban a Dobsáé, a ki mint a «márcziusi ifjak» (a «tizek») küldötte, tagja volt ama népes magyar küldöttségnek, mely Parisban a diadalmas forradalom új kormányát üdvözölte.
Magyar és franczia zászlók alatt hazafias dalokat énekelve vonult a magyarok küldöttsége Lamartine miniszterelnök elé Dobsa s a később szerencsétlen véget ért Hugó Károly vezetése alatt, követve roppant tömeg lelkes francziától.
A küldöttség 12 díszmagyarba öltözött tagját szívesen fogadta Lamartine minisztertársai körében s lelkes beszédben biztosította a küldöttséget a franczia nemzet rokonszenvéről. A magyarok a köztársaság éltetésével fogadták e kijelentést s egy szalaggal összekötött magyar és franczia zászlót hagytak emlékül az ideiglenes kormánynál.
A nagy napok évfordulóján bemutatjuk a «márcziusi ifjak» vezérkarából azoknak ifjúkori arczképeit, a kik ma is életben vannak, valamint azon jelenet egykorú rajzát is, midőn a Dobsa és Hugó által vezetett magyar küldöttséget Lamartine minisztertársai körében fogadta.
-----------------------------------------------------------------------------------
Március 17.
1861.
II. Viktor Emánuel szárd-piemonti uralkodót "Itália királyává" koronázzák, megalakul az egységes Olaszország. A Habsburg-uralom alatt álló Velence és Róma (a pápai állam) kivételével az egész félsziget egyesül: a piemonti alkotmányt kiterjesztik egész Itáliára, az ország fővárosa - ideiglenesen - Firenze lesz.
1917.
Zürichben elhunyt az 1838-ban született Franz Brentano német-osztrák filozófus, pszichológus, az emberi elme intencionalitásának kutatója. Egyetemi katedráját átmenetileg elvesztette, mikor kilépett katolikus papként megházasodott. Tanítványai közé tartozott Carl Stumpf, T. G. Masaryk Sigmund Freud és Edmund Husserl.
Utolsó kommentek