A magyar akademiai palotatervek

Mai közlésünkkel befejezzük az akademiai palotatervek bemutatását. Két nagy hírű idegen művész művei azok: a IV. sz. alatti Klentze Leo müncheni építészé, az V. sz. alatti Stüler A. berlini építészé. München és Berlin, mint tudjuk, az ujabbkori építészet történetében első rangú helyet foglalnak el, s aki e két város monumentális középületeit, fényes palotáit látta, azok között az említett két művész szellemi szülötteit láthatta első sorokban. S ha már idegen művészt kellene meghívni a küzdőtérre, jól tették azok, kik az ügyek élén állnak, hogy ily hírneves, tapasztalt emberekre esett választásuk.

De kérdés támadhat: szükség volt-e ezek meghívására? Erre legjobb feleletet nyerünk egy részről az akadémai építő bizottság, gr. Dessewffy Emil, b. Eötvös József és gr. Károlyi György, m. é. decz. 20-án kelt jelentéséből (lásd egész terjedelmében a Polit. Ujdonságok f. é. 1-ső számában); más részről az épen e napokban megjelent uj "Kritikai Lapok" 1 számából, a hol az egyik pályázó, jeles tudósunk Henszlmann Imre részletesen megirja "az akademiai palota eddigi történetét."

Mind a hivatalos jelentés, mind a "pro domo sua" irt magánczikk nevezetes okmányul szolgál a tárgy felvilágosítására, s bármennyire külön uton járnak is, annyit - nézetünk szerint - mind a kettőből ki lehet olvasni, hogy a pályázatra meghívottakon kívül más, és pedig tekintélyes pályázók meghivása,  az építő bizottmányra nézve részint megnyugtatásul szolgált, részint elkerülhetetlen teendővé vált.

De nem feszegetjük most e dolgot, mely mint eddig, ugy ezután is sok meddő szóvitára nyujt még kilátást. Áttérünk tárgyunkra, szorosan a tényekhez tartva magunkat.

Mind Klentze, mind Stűler (sic) terve az u. n. olasz renaissance stylben van készitve, mely - mint az említett hivatalos jelentésben olvassuk, - akár a felállítandó Akademia czélját, s más nemzetek építési példáját tekintjük, akár pedig a pesti Dunasor épületeinek modorát vizsgáljuk, melyek között az Akademia helyet foglaland, inkább látszik alkalmasnak, mint a csucsives góth styl, mely többszörös kifogás alá esett.

Különben a két terv nem egészen azon alakban volt bemutatva, mint azt most végmegállapodás után közlik rajzaink. Eleinte, a nekik átküldött programm szerint, otthonn, a helyszinek ismerete nélkül késziték ez épitészek terveiket, s emlékszünk rá, hogy midőn mult év nyarán, az országgyülés idején, nyilvánosan ki voltak téve a Muzeumban, nem egy illetékes hang szólalt fel e tervek hiányossága ellen. Később a müvészek személyesen érkeztek Pestre, tekintetbe vették az itteni viszonyokat, az irántok nyilvánult kivánalmakat, s önként ajánlották föl terveik módositását, (E módosítások után előállott terveket mutatják mai rajzaink.) Ugyanakkor fel valának szólitva a többi pályázók is terveik módositására, de ők a csucsives styl előnyeibe vetvén egész bizalmukat, a módosítások megtételét visszautasitották.

Időközben a beadott költségvetési tervek megbirálására egy pesti gyakorlati épitészekből és szakférfiakból álló bizottmány lőn kinevezve, melynek vizsgálata folytán a finánczialis nehézségek is kiderültek. Ferstel góth izlésü terve (belső felszerelést ide nem számitva) csajnem 1½ millióba s a többiek mind külön-külön 1 millió 2-300,000 ftba kerülnének. S az Akadémia épitési pénztára 5-600,000 ftról rendelkezhetik csak, melynek nagy része még be sincs fizetve! 

A terveknek a viszonyokhoz alkalmazott módositása tehát sürgető szükséggé vált s miután a csucsives német góth stylnek az épitő bizottmányban s az alapszabályok szerint illetékes akademiai igazgató tanácsban (sőt mondhatnók, a közvéleményben sem) nem akadtak pártolói, a renaissance stylü tervek készitői szólitattak fel a módositásra.

Ez megtörténvén Stüler berlini épitész terve találtatott az épitő bizottság részéről, ugy belső elrendezés, mint külső csin tekintetében az Akademia czéljaival, az Akademia pénztári állapotával s a pesti Dunapart épitészeti jellemével legegyezőbbnek. Ez lőn tehát elfogadva, oly hozzáadással, hogy a terv távol lakó készitője lesz ugyan az épités főfelügyelője, de az épités közvetlen vezetői, intézői Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal pesti derék épitészeink lesznek.

Eddig így állnak a dolgok. Azon igazgató eljárások és tüntető nyilatkozatok után, mik e tárgy körül napjainkban itt-ott, fájdalom, fölmerülnek - nem merjük állitani, hogy az épités előjátéka itt már be is volna fejezve. 

De mi itt is bizunk a nemzet higgadtságában, melynek az utóbbi években annyi szép jelét jegyeztük fel; bizunk az ügyek élén álló férfiak tudományában s hazafias erélyében. Azon keserüséget igen természetesnek és indokoltnak találjuk, mely egy hosszu évek fáradságának gyümölcsét tanusitó s valódi kitüntetésre méltó, de viszonyainkat figyelembe nem vevő terv szerzőjének kebléből kitör és rokonérzelmü barátokat talál, -- de másrészről egy perczig sem kell felejtenie a magyar közönségnek az sem, hogy az Akademia épitkezési ügye, a milyen nemes, áldozatkész indulatból fakadt, soha nem válhatik pártkérdéssé, vagy éppen nemzetiségi ügygyé - ez tisztán tudományos és művészeti s legfőképen financziális kérdés.

Ha a magyar épitészeti styl volna a vita tárgya, mindenki tudná, melyik részre álljon. De, fájdalom, magyar épitészeti styl még csak lesz, ha lesz - s most nálunk a körül forog tulajdonképen a kérdés: német (gót) vagy olasz izlésben épüljön-e a magyar Akademia palotája? 

------------------------------------------------------------------------------------

Az Akadémia épülete ma:

"1860-ban országos gyűjtés indult az Akadémia székházának felépítésére. A kivitelezés Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével 1862 tavaszán kezdődött el Friedrich August Stüler terve alapján." Wikipedia